Épp a barátnőmmel Yasminevel voltam kint az erdőben,sétáltunk,beszélgettünk,fel jött az a téma hogy mi nem emberek vagyunk,mi vámpírok vagyunk,és ezért is nehéz ki menni hogyha süt a nap.Ez egy olyan átok féle, én még nem igazán tapasztaltam meg hogy milyen vámpírnak lenni,csak a szemem volt vagy piros vagy jó esetben virító sárga.Ilyenkor nem igazán tudtam el menni a suliba.És ezért nem igazán tudtak meg szokni az engem körülvevő emberek.szerencsére hogy Yasmine itt volt nekem,mivel voltak rajtam kivűl még vámpírok,vérfarkasok,varázslók.Ezek között volt egy srác Harold Edward Styles.Nem igazán kedveltük egymást,tudta nagyon jól hogy én is olyan vagyok mint ők,már mint vámpír.Be jött egy kicsit...nagyon...De viszont amilyen sexy volt olyan bunkó is...A többi srác félt töle tudták nagyon jól ha fel idegesítik akkor onnan nincs menekvés,emlékszem egyszer megölt egy vámpírt,és egy embert,ki szívta volna az egész vérét ha én nem állítom le.Akkor kezdett el velem bukó lenni.Én majd csak a 18-dik születés napomon tudhatom meg hogy milyen az a vámpírság,fogak,az az érzés...annyira el ment az idő hogy észre sem vettük hogy így el ment az idő,hogy sötétedett.Yasminenek muszáj volt haza mennie.Elköszöntünk egymástól,én még maradtam,nem akartam haza menni.Hasra feküdtem,néztem a virágokat.Mikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Szia.-állt felettem
-Csá.-mondtam neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése